Beszámoló a Krems-i EU XXL film fesztiválról (2009. március 3-8.) – készítette Pataki Éva
Az EU XXL film 2003 óta vizsgálja az európai audiovizuális média helyzetét, kulturális, gazdasági, szociális hátterét, a végbemenő folyamatokat, és ezek alapján közzéteszi elemzéseit, ajánlásokat fogalmaz meg az EU kulturális bizottsága valamint a nemzeti audiovizuális szereplők felé.
A 2009-es konferencia középpontjában a szerzői jogok (forgatókönyvírók, előadók, zeneszerzők) valamint a közszolgálati televíziózás állt.
1. Szerzői jogok – “Hol a pénzünk?”
Az előadásokat, vitákat a téma kutatói, média jogászok és kreatív alkotók tartották ill. vezették.
A piaci helyzet megváltozott. A közönség egyre csökkenő mértékben fogyaszt filmet, zenét hagyományos csatornákon, rohamosan terjed az online fogyasztás, illegális letöltéseken keresztül már többen néznek filmet, hallgatnak zenét, mint a moziban, TV-ben vagy kölcsönzött, vásárolt DVD-én, CD-én. A zenészek eszméltek először, kezdtek harcolni a jogaikért, a filmesek most kezdenek mozgolódni. (USA, forgatókönyvírók sztrájkja)
Az új fogyasztói szokások tartalmi kérdéseket is felvetnek: a fiatal közönség másképp néz filmet, megosztott módon, közben chattel, zenét hallgat stb. Ez újabb, esztétikai kérdéseket vet fel, de a konferencia elsősorban a szerzői jogokra koncentrált.
A kérdés: hogyan érvényesítsék az alkotók az online forgalmazás utáni jogaikat? Ki teszi el a pénzt?
A haszon csak és kizárólag a nagy elektrotechnikai multikhoz (Nokia, Toshiba, Sony, UPC, Internet-szolgáltatók stb.) folyik be.
A konferencián több lehetőség is felvetődött: az igény: kitalálni valamilyen adóformát, ami minden eszköz után (mobil, PC, IPhone, MP3 stb.) megfizetendő, és olyan forrást képez, ami új művek finanszírozását teszi lehetővé. Mivel ez a nagy ipari cégek profitját csökkenti, elég nehéz keresztülvinni, mivel pillanatnyilag az EU-ban az ipari lobbi jóval erősebb, mint a kulturális lobbi. Ugyanakkor nem lehet elfogadni a jelenlegi helyzetet. A lényeg: rengeteg kreatív tartalom forog az Interneten, az emberek több filmet néznek ma, mint valaha. Ez sok pénz, nagy torta. Ebből a tortából egy szelet az alkotóknak jár.
Morális szemléletváltozásra is szükség van: tudatosítani kell, hogy az illegális letöltés voltaképpen lopás.
Egy másik kérdés: lehet-e szabályozni az EU-ban az alkotók és a producerek közötti szerződéseket. Általános tapasztalat: az ilyen szerződések megkötésekor nem egyenlő felek szerződnek. Az az igény merült fel, hogy az EU segítse az alkotókat mintaszerződések közzétételével.
Ajánlás: a szerződésnek garantálni kell, hogy a producer időről időre beszámoljon az alkotóknak a film gazdasági hozadékáról.
Tarthatatlan az olyan szerződés, amely csak munkadíjra vonatkozik, és nem tartalmazza a jogdíjat.
De ki jogtulajdonos?: erről vita folyik, az eljárás országonként változik. A forgatókönyvíró mindenhol jogtulajdonos. Ebbe a körbe tartozik a rendező és a zeneszerző. Innentől szóródik a mezőny: van példa arra, hogy a színész vagy pl. a soundesigner is jogtulajdonos. Mivel művészeti területről van szó, nehéz jogszabályba foglalni, minden film más. Lehet olyan eset, ahol nagyobb szerepe van a mű vizualitásának, így az operatőr válik alkotótárssá és így jogtulajdonossá, vagy épp a hangmérnök, ha a film az ő speciális effektjeire épül. Ezen a területen nem működik a dogmatikus szabályozás.
Pozitív példa: az olasz szerzői jogi törvény.
2. Közszolgálati televíziózás
Egész Európában drámai módon csökken a közszolgálati televíziók nézettsége – különösen a fiatalok körében. Ugyanakkor a közszolgálati tévék az utolsó eszköz, amivel a helyi kulturális értékek tömegesen terjeszthetők, továbbá hiteles hírek, ismeretterjesztés, a helyi közösségek erősítése stb. A profit-orientált magántévék egyedüli célja a nézettség, nem várható tőlük a kulturális funkció betöltése. Érdekes tapasztalatom volt, hogy az európai szakemberek tisztában vannak a magyar helyzettel, ami az európai helyzetnél is lényegesen rosszabb. Felháborítónak tartják, hogy Magyarországon hosszú ideje nincs TV-elnök, és a magyar televízió lényegében nem vesz részt a nemzeti filmgyártásban, nem vagy alig gyárt ifjúsági-és gyermekműsorokat, tévéfilmeket. Tudják, hogy a politika Magyarországon rövid pórázon tartja a tévét, nem biztosít elég forrást az “elszakadásra” és a normális működésre. Tudják, felszólalnak ellene, de nincs más eszközük, ezt a tarthatatlan helyzetet a magyar média-szereplőknek kell megváltoztatni.
Több kísérlet zajlik Európában: a francia állami tévé pl. száműzte a reklámot, vagy pl. az észt tévé úgy döntött, a gyerekekre koncentrál: mivel rájöttek, hogy már nemzedékek nőttek fel amerikai rajzfilmeken, anélkül, hogy nemzeti meséket, kulturális információkat kapnának. Ezen kívül az igényes, értelmiségi közönséget szolgálják ki.
Az a modell, hogy egy közszolgálati tévé igyekszik utánozni a privát tévéket – nem vezet sehová és nincs értelme.
Az EU-ban csak akkor fogják otthon érezni magukat az emberek, ha a saját településükön, városukban, falujukban is otthon érzik magukat. Ehhez szükséges erősíteni kulturális gyökereiket, és bár az EU soknemzetiségű kultúra és piac, ugyanakkor a résztvevőknek közös álláspontja, hogy értéknek tekinti a kultúrát, és meggyőződése: mindent el kell követni, hogy védjük és megőrizzük.
A konferencia záró estjén átadták az EU XXL film díjait: a 2009-es év legjobb dokumentumfilm díját a cseh Miroslav Janek, Pavel Koutecky páros kapta “Havel polgártárs” című filmjéért, a legjobb játékfilm díját az elsőfilmes, forgatókönyvíróból rendezővé előlépett török Jaume Mateu Adrover kapta “Feurte Apache” című filmjéért.
A konferencián nagy sikerű előadást tartott Szabó István az európai film és a forgatókönyv kapcsolatáról
A konferencia összefoglalóját az EU XXL film kötetben is megjelenteti.
2009. március 10.
Pataki Éva
