“Jogosultak” alatt a filmalkotások rendezőit, operatőreit, a filmírókat, a jelmez- és díszlettervezőket, a filmelőállítókat, a magyar szinkronok íróit és rendezőit, illetve mindezek jogutódait kell érteni.

A FilmJUS Felosztási Szabályzata szerint “Filmíró” alatt értendők az eredeti mű írói/költői, a forgatókönyvírók (ideértve az irodalmi és technikai forgatókönyv íróit, a vezető írót és a vezető forgatókönyvírót is), magyar nyelvre szinkronizált művek esetén a szinkronírók/fordítók (ideértve a magyar szöveg íróját is), a műfordítók, a szinkrondramaturgok.
Animációs filmeknél a figuratervezők/bábtervezők, továbbá a szerkesztők is (ideértve a felelős szerkesztőt és a szerkesztő-riportert is), amennyiben a filmalkotás egészének kialakításához alkotó módon járultak hozzá. Az alkotó módon történt hozzájárulást a FilmJUS akkor tekinti igazoltnak, ha a filmalkotásról az adatot szolgáltató filmelőállító az előző mondatban felsorolt alkotói munkakörök előtt feltünteti a “Filmíró” megjelölést.

A “Filmelőállító” fogalmát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg. Eszerint “A film előállítója (a továbbiakban: előállító) az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről.”/64. § (3)/

A jogdíjév az az év, amikor a felhasználás történik és a jogdíj keletkezik.
Ennek alapján pl. a 2022-es évben keletkezett üres hordozó díjak felosztásánál a FilmJUS azokat a TV-csatornákat veszi figyelembe, amelyek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartása szerint 2022. évben országos és lineáris sugárzásúak.

Röviden: egyik sem.
Hosszabban: A FilmJUS által beszedett jogdíjak gyakorlatilag alig származnak a televíziós csatornáktól (egyetlen kivétel, az MTVA ún. nagyjogok). A FilmJUS tevékenységében a legnagyobb szerepet játszó két ún. kisjogdíj esetében: az üreshordozó jogdíjat az ARTISJUS szedi be a szerzői művek tárolására alkalmas eszközök gyártóitól, forgalmazóitól, a kábelTV jogdíjat pedig a kábelszolgáltatóktól szedi be szintén az ARTISJUS. Jelenlegi gyakorlatunkban a kereskedelmi és tematikus csatornák üzemeltetői a FilmJUS-nak nem fizetnek jogdíjat. A sugárzott művekkel kapcsolatos, a szerzők felé fennálló kötelezettségeiket alapvetően a filmelőállítóval kötött szerződés alapján, a filmelőállítónak teljesítik. Ennek eredményéről kellene, hogy a filmelőállító (producer, stúdió, stb.) évente írásban tájékoztassa a filmek szerzőit (Szjt. 66.§ (5) bek.), de ennek teljesítéséről még nem nagyon hallottunk.

Röviden: a FilmJUS nem.
A közös jogkezelés alapvető lényege, hogy a szerzők által nem követhető felhasználások után szedjen be jogdíjat a képviselt szerzők részére. Ez a mozikban történő filmbemutatásra nehezen lenne igaz, hiszen – hogy más példát ne mondjunk – minden héten közzéteszik, hogy hányan váltottak jegyet egy-egy filmre. Ellentétben a televíziós megtekintésekkel és különösen az arról készített felvételekkel, amik legfeljebb becsült adatok lehetnek.
A már többször idézett Szjt. 66.§ (1) bekezdés alapján a filmelőállító megszerzi a filmes szerzőktől a vagyoni jogok gyakorlására szóló jogot, kivéve a zenszerzőket. A moziban történő bemutatást a filmelőállító szintén szerződéssel kifejezetten és közvetlenül engedélyezi, megvizsgálva a várható nézőszámot, jegybevételt, egyéb körülményeket. Tehát a filmelőállító az a személy, akinek a mozik felé érvényesíteni kell(ene) a szerzők vagyoni jogait. Ebbe a jogviszonyba a FilmJUS jelenleg nem jogosult beavatkozni.
Mivel a zeneszerzőket ebből a jogi konstrukcióból a törvény kiemeli, így az ARTISJUS jogosult jogdíjat szedni, a teljes zenei világrepertoár után.

Röviden: a FilmJUS-tól nem.
A FilmJUS jogdíjbeszedése ezen a területen is nehézségbe ütközik. A sokszor említett Szjt. 66.§ (1) bekezdés szerinti szabály szerint a filmelőállító megszerzi a szerzők vagyoni jogainak gyakorlási jogát (kivéve a zeneszerzőket, és kivéve ha kifejezetten másként állapodnak meg a szerződésben). Mivel az online videómegosztóknál is jól nyomonkövethető a felhasználás mértéke, és az ezzel kapcsolatos jogokat a filmelőállító megszerezte, így ezekben az esetekben a felhasználásért járó jogdíj érvényesítése a filmelőállító feladata és joga. A jelenlegi jogi környezetben a FilmJUS ilyen irányú fellépése az állami felügyeletet gyakorló SZTNH jogértelmezése szerint jogellenes lenne.
Az egyetlen kivétel lehet az 1989. előtt készült filmalkotások köre. Ezen filmek jellemzően az MTVA illetve a Nemzeti Filmintézet rendelkezése alatt állnak, akikkel a FilmJUS szerződéses viszonyban áll, és fellép a szerzők jogdíjainak érvényesítésére.

Röviden: Igen, természetesen.
A 2004. évi filmtörvény (a mozgóképről szóló 2004. évi II. tv.) bevezette az un. Nemzeti Filmvagyon fogalmát, amelybe főleg a korábban a nagy állami filmstúdiók által gyártott filmek kerültek. A törvény szerint ezen körbe azon filmek tartoznak, amelyekre vonatkozóan az állam valamilyen módon megszerezte a filmalkotás vagyoni jogait (5/A.§). Tehát nem minden korábban készült film került a nemzeti filmvagyonba, de túlnyomó többségük igen. Nagy számú kivétel a televíziós művek köre, melynek “gazdája” jelenleg az MTVA. A nemzeti filmvagyon kezelését jelenleg a Nemzeti Filmintézet (NFI) végzi (korábban a MANDA, majd a Magyar Nemzeti Filmalap).
Mivel mind az NFI, mind az MTVA szerződött partnere a FilmJUS-nak, így a két nagy állami intézmény filmelőállítói kötelezettségeit a FilmJUS-on kerszetül gyakorolja.
Ez azt eredményezi, hogy mind a televíziós sugárzások után felosztott un. kisjogok (üreshordozó és kábeltelevíziós jogdíjak) is kifizetésre kerülnek a szerzőknek, mind a további, a FilmJUS által végzett közös jogkezelési körbe tartozó un. nagyjogok gyakorlása után járó jogdíjat is beszedjük és kifizetjük (ha az jogszerűen érvényesíthető).

A FilmJUS a filmelőállítóktól tudja a legpontosabb információkat beszerezni arról, hogy kik egy film alkotói illetve előállítói, és – ami ugyancsak nagyon fontos – melyik alkotó, illetve előállító, saját alkotói kategóriáján belül (értelemszerűen, ha többen voltak) milyen mértékben, vagyis hány százalékban jogosult az egyes jogdíjakra. Amennyiben az előállító a FilmJUS tagja, a FilmJUS alapszabálya értelmében köteles bejelenteni az általa előállított műveket.
Az előállítóktól ezért azt kérjük, hogy a FilmJUS által rendelkezésükre bocsátott műbejelentő lapon jelentsék be az általuk előállított műveket. A műbejelentő lapot kinyomtatva és aláírva kell a FilmJUS-hoz visszajuttatni.
Fontos adatforrás a műveket sugárzó televíziós csatornák adatszolgáltatása, akik a rendelkezésükre álló adatokat szintén megadják. Gyakran a televíziós csatorna és a filmelőállító azonos jogi személy.
Az 1989 előtt állami támogatással készült filmek jelentős részének előállítói jogait jelenleg a Nemzeti Filmintézet gyakorolja, míg a korábban az MTV vagy a DUNA TV által készített műveknek az MTVA az előállítója.

Az egy jogdíjévre járó üres hordozó és kábeltelevíziós jogdíjak felosztása mindig a következő évben történik meg, amikor egyrészt az egész évben sugárzott művek monitorozása és azok ellenőrzése befejeződött, másrészt amikor az Artisjus az előző év folyamán beszedett jogdíjakat szétosztja az egyes jogkezelő szervezetek között. Tehát pl. a 2013-as jogdíjévre járó üres hordozó és kábeltelevíziós jogdíjak felosztása 2014-ben történt meg.

A FilmJUS a beszedett jogdíjakból közvetlenül kezelési költséget von le.

A kezelési költség címén levont összegeket (amely a 2015-ös jogdíjévtől kezdődően 15%) az alábbiakra fordítja:

• a FilmJUS alkalmazottainak és megbízottainak (adatkezelők, informatikusok, könyvelő, jogászok) tisztségviselőinek bérére, illetve díjazására
• a FilmJUS működtetéséhez szükséges, a Küldöttgyűlés által elfogadott mértékű költségek fedezésére (dologi kiadások, közüzemi költségek, szoftverek, adatbázis karbantartás, stb.)
• bel- és külföldi, szerzőket képviselő, illetve szerzői jogvédelemmel foglalkozó szervezetekben való tagsági díjakra (pl. Szerzők és Zeneszerzők Szervezeteinek Nemzetközi Konföderációja (CISAC), ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért, Audiovizuális Rendezők Európai Szövetsége (FERA)

Szociális célra a FimJUS a felosztást követő 4. évben fel nem oszthatóvá vált jogdíjak meghatározott arányát fordítja. Ezt az összeget a Küldöttgyűlés jóváhagyását követően az általa alapított Filmjus Alapítványnak utalja át.
A Filmjus Alapítvány a neki átadott Szociális Célú Támogatási Összeget az alábbi célokra használhatja fel:

• szociális segélyezésre
• nyugdíj kiegészítésre (rendszeres nyugdíjtámogatásra)
• önkéntes magánnyugdíj-pénztári hozzájárulásra

Szintén a várhatóan fel nem osztható összeg terhére a közös jogkezelési törvény (2016. évi XCIII. tv.) és a Felosztási Szabályzatunk alapján tartalékot képzünk, melynek célja, hogy a jogdíjfelosztás után felmerült, megalapozott jogdíjigényeket ki lehessen elégíteni. Így pl., ha a FilmJUS a Felosztási Szabályzata szerint adatszolgáltatási hiányosságok (pl. műsorváltozás), vagy más okból neki felróhatóan nem fizetett ki a jogdíjat az arra jogosultnak, de a jogosult a Felosztási Szabályzatnak megfelelően kifogást terjeszt elő a FilmJUS-hoz, és bizonyítja, hogy valóban őt illeti a jogdíj, akkor a FilmJUS a tartalék terhére kifizeti a jogdíjat az arra jogosultnak.

Mind az üreshordozó, mind a kábeltelevíziós jogdíjak megosztását a Szerzői Jogi Törvény (Szjt.) adja meg. Az érintett közös jogkezelők megállapodhatnak ettől eltérően is, de ilyen megálapodás még nem történt. A törvényi arányok az alábbiak:

A törvény az üreshordozó jogdíjak esetén elkülönít egy olyan hordozói kört, az un. “hanghordozók” eszköz-körét, amely nem használt audiovizuális művek rögzítésére. Ezen eszközök után megfizetett jogdíjakból csak a zenei alkotói körök részesednek (ARTISJUS, EJI, MAHASZ). (Erről bővebben lásd a “Milyen arányban minősülnek csak zenei és képhordozó eszköznek az egyes eszközök?” kérdést.)
A mozgóképi alkotókon belüli megosztás a FilmJUS szakmai döntésén alapul, az ezen törvényi kategórián belüli megosztást a Felosztási Szabályzat rögzíti. Ebből a bevételi körből részesedik a rendező, az operatőr és a díszlet- és jelmeztervező. A tervezők jogdíjalapját a HUNGART Egyesülettől átvett összeg is növeli, mely a két jogkezelő közti megállapodás alapján a HUNGART jogdíjainak 10%-a.

Gyakran felmerül, hogy mi minősül csak zenei adathordozó eszköznek (Szjt. 20.§ (4) bek.) és mi minősül képhordozó eszköznek (Szjt. 20.§ (5) bek.), vagyis audiovizuális alkotások tárolására alkalmas eszköznek. Ez a FilmJUS szempontjából azért fontos, mert a csak zenei hangot hordozó eszközök utáni jogdíjból a FilmJUS nem részesedik.
A kérdést a közös jogkezelők évente felülvizsgálják, és egy-egy reprezentatív felhasználói kutatás alapján döntik el. Ennek megfelelően a forgalmazott technikai eszközöket (pl. pendrive, CD lemez, DVD lemez, mobil telefon, HDD adathordozó) egyenként vizsgálják meg, és megállapítják annak zenei és audiovizuális felhasználásának jellemző arányait, vagyis a felhasználói szokásokat. Ennek alapján rögzítik az egyes évekre jellemző megosztást, melynek megállapodásban rögzített formáját a FilmJUS is közzéteszi honlapján.

A jogdíjak felosztása a Küldöttgyűlés által elfogadott ún. Felosztási Szabályzatban lefektetett eljárás szerint történik.
Nagyon vázlatosan:

1. az Artisjustól beérkezik az előző évben beszedett és az egyes alkotói csoportokat képviselő szervezetek között szétosztott jogdíjösszeg, jog- díjtípus (úm.: üres hordozó és kábelTV-s jogdíjak) és jogosulti minőség [úm.: filmírók, mozgóképi alkotók (ide tartoznak a rendezők, az operatőrök és a tervezők], valamint előállítók) szerinti bontásban
2. a FilmJUS az így rendelkezésére álló jogdíjakból levonja a kezelési költséget, majd hozzáadja az előző évi kamatbevétel arányos részét, valamint a 4 évvel korábban felosztott, de ki nem fizetett, és így elévült jogdíjakat (a FilmJUS az általa nem ismert szerzőket és előállítókat 3 éven át próbálja felkutatni és számukra kifizetni a jogos járandóságukat, erre két teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatársat alkalmaz)
3. egy számítógépes program a monitorozási adatok alapján, jogosulti csoportok szerinti bontásban kiszámítja az 1 percre eső jogdíjak mértékét (természetesen figyelembe véve az egyes műfajok súlyozási százalékát is).
   [Példaként: egy adott évben a rendezőknek járó teljes jogdíjösszeg mondjuk 100 millió forint, abban az évben (a súlyozásokat is figyelembe véve) 1 millió perc műsor ment le az összes monitorozott csatornán, akkor az 1 percre eső jogdíj mértéke 100 forint. Egy NN nevű rendezőnek, abban az évben két TV-filmjét sugározták, az egyik 90 perces, erre a számított jogdíj 9.000 forint, míg a másik hossza 65 perc, az erre eső jogdíj 6.500 forint. E két szám összege lesz az illetőnek járó jogdíj az adott jogdíjévre vonatkozóan.]
4. minden egyes szerző, ill. előállító névreszóló ún. jogdíjértesítőt kap, ezen szerepel, hogy az illetőnek mely művét mikor, melyik csatornán vetítették és mennyi az ehhez tartozó üres-hordozó és kábetTV-jogdíj. Ezek összege az illető részére, az adott jogdíjévre járó jogdíj.

Alaphelyzetben – ha ismerjük a szerző (előállító) nevét és elérhetőségét, akkor a jogdíj keletkezése (vagyis az ún. felosztás) után a FilmJUS értesíti a jogosultat a rendelkezésre álló jogdíjáról (lásd jogdíjértesítő), majd kifizeti azt, magánszemélyeknek adóelőleg levonásával, a jogi személyiségű jogosultaknál pedig az ÁFÁ-val emelt összeget, számla ellenében.
A valamilyen okból ki nem fizetett jogdíjakat a szerzők az elévülési időn belül igényelhetik. Az elévülési idő a Polgári Törvénykönyv szerint 5 év.
A 4. és 5. évben a jogdíjat a tartalék terhére fizetjük ki.
Indokolt esetben a FilmJUS és a jogosult vagy képviselője írásban úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult jogdíjigénye a fent meghatározott időtartamnál rövidebb, de legalább egyéves időtartam lejártát követően évül el. Ez olyan esetekben fordulhat elő, amikor a FilmJUS egy külföldi közös jogkezelő szervezettel köt szerződést arra, hogy a külföldi szervezet átadja a FilmJus-nak a magyar jogosultak számára az adott külföldi országban beszedett jogdíjakat, és abban az országban az elévülési idő öt évnél rövidebb.

Az elévült üres hordozó és kábeltelevíziós jogdíjak 90%-át a törvény erejénél fogva át kell adnunk az NKA részére, míg a fennmaradó 10%-ot az elévülési idő lejártát követő első jogdíjfelosztás során felosztandó jogdíjösszeghez kell hozzáadni.

A jogdíjra való jogosultsággal és a jogdíj mértékével kapcsolatban a jogosult kifogást terjeszthet elő a FilmJUS Elnökéhez vagy, amennyiben a kifogás a mű műfaji besorolásával kapcsolatos, a Műbizottmány Elnökéhez. A kifogást írásban kell előterjeszteni. Írásbeli előterjesztésnek minősül, ha a jogosult a korábban már részére regisztrál és validált e-mail címről küldi meg kifogását. A kifogásban pontosan meg kell jelölni a jogosult adatait, a kifogással érintett művet, azt a jogdíjtípust, amire a kifogás vonatkozik (pl. üres hordozó jogdíj), és azt az időszakot, vagy felhasználást, amelyre eső jogdíjra a kifogás vonatkozik (pl.: a 2011-es évre járó jogdíj). A kifogás megalapozottságát az előterjesztő jogosultnak kell bizonyítania. A FilmJUS a rendelkezésére álló adatok alapján hoz döntést a kifogásról.

Sokszor hallani azt a kifejezést, hogy “lemondattak minden jogról”, amire sokan válaszolják azt, hogy “de hát szerzői jogról lemondani nem lehet”. Az Szjt. 9.§-a szerint valóban nem lehet átruházni a szerzői jogokat, azonban a törvény kivételeket is tesz. Az első kivétel az öröklés, a másik pedig az, ha maga a törvény mondja ki ennek a lehetőségét. A filmalkotásokkal kapcsolatban éppen ez a helyzet.
A 66.§ (1) bekezdés szerint a filmalkotás szerzője “átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot”. Ez az átruházás azonban a törvény szerint korlátozható, ha a szerződésben másként állapodnak meg. Erre a gyakorlatban igen ritka a példa.
Tehát a “lemondtam a jogaimról” gyakori kifejezése inkább egy bevett fordulat, ami pontatlan. A valós helyzet jogi szempontból nézve az, hogy a filmes szerző szerzői vagyoni jogait általában a filmelőállító gyakorolja. Sajnos a legtöbb esetben a szerződés a későbbi joggyakorlás során az ezek után járó jogdíjat 0 forintban állapítja meg, melyet az Szjt. nem tilt. Az aláírt szerződés ezt szentesíti. Az aláírt szerződést egy esetben lehet az alacsony díjazás miatt sikerrel megtámadni, akkor, ha a filmalkotás nemvártan hatalmas sikert aratott, és így a bevételek előre nem láthatóan magasak lettek (Szjt. 48.§ – bestseller klauzula).